Vélemény - Pro&Kontra - David Benioff: Tolvajok tele

Fülszöveg



A Trónok harca tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.

A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.
A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.

David Benioff a könyvek mellett forgatókönyveket ír. Első regényéből, Az utolsó éjjelből Spike Lee rendezett emlékezetes filmet Edward Norton főszereplésével. A Tolvajok tele a második és eddig utolsó regénye, mert a megjelenése után Benioff egy olyan projektbe fogott bele, ami mellett nincs ideje másra: ő az utóbbi évek egyik legsikeresebb tévésorozatának, a Trónok harcának alkotója, producere és forgatókönyvírója. A feleségével, Amanda Peet színésznővel és lányukkal Los Angelesben él.



Műfaj: szórakoztató irodalom, történelmi
Kiadó: Fumax, 2014.
Oldalak száma: 286 oldal
Eredeti cím: City of Thieves
Saját példány
Beleolvasni a kiadó honlapján (itt) tudsz (38 oldal - 3 fejezet)

Vélemény


Karácsonyi ajándék volt a könyv, és ha már kint röpködnek a mínuszok, lekaptam a polcról, hadd fázzunk együt a pityeriekkel.
Nem tudom, mit vártam a könyvtől, a fülszöveges tojások miatt valamiért vártam egy kis fantasyt is (valamiért valami Marija Morevnásat is) nos, azt nem kaptam, de ez semmit sem rontott a könyv élvezeti értékén, egy ültő helyemben kivégeztem, pont ez kellett nekem most. Oroszok, hideg, háború, szerelem. Jó könyv a hosszú szabadságom utolsó napjaira...




Többnyire fantasy vagy sci-fi könyveket  olvasunk és azokról osztjuk meg a véleményünket. Viszonylag kevés a más műfajú könyvek listája, amit mindketten elolvasásra érdemesnek találtunk és meg is osztottunk itt.

Ehhez a listához csatlakozik most a Tolvajok tele c. történelmi regény, David Benioff tollából. Kevesen tudják rólam, hogy az olvasáshoz, illetve könyvekhez fűződő kapcsolatom eléggé rögösen kezdődött. Tulajdonképpen általános iskolában szerintem maximum 1-2 könyvet, ha elolvastam a kötelezők közül, és ez a szám a középiskolában sem nagyon növekedett, legalább is azon könyveknél, amik a kötelező olvasmányokhoz köthetőek. Ezen egy erre szakosodott gondolkodó valószínűleg sokáig el tudna rágódni, én nagyjából két dologra tudom leszűrni, hogy miért van ez így.

Az egyik, hogy az irodalom-nyelvtan órák oktatása során kötelezően elolvasandó könyvek bár lehet, hogy tényleg nagyszerűek, de én sajnos nem találkoztam olyannal közöttük, amelyik tartalma kicsit is felkeltette volna az érdeklődésemet, pláne nem úgy, hogy utána még mindenféle olyan dolgot akarnak az órákon beléjük magyarázni, ami nekem a történet mesélése során nem jött át. Úgy gondolom, hogy az olvasás egy intim dolog, mindenkinek más jön át egy-egy történetnél, mások a szereplők, más a szimpatikus, izgalmas és unalmas rész, a kedvenc jelenetek és alapvetően szinte minden. Tehát az, hogy utólag egy könyvbe ez vagy az bele van magyarázva, de mindenképpen rossz érzést hagy maga után, mivel a benned élő történet, a szereplők és világ úgy jár, mint egy zárda, ahol a szűzi életet élő lányokra rátör egy ellenséges viking horda, vagyis brutális erőszak áldozatai lesznek.

A másik, hogy szerintem nagyon kevés azon emberek száma, akik ezek hatására meg fogják szeretni az olvasást, és én bizony azok közé tartoztam, akik kb. 17 éves korukig nem szívesen vettek a kezükbe könyvet. Utána ez változott, de a műfaj, amit szívesen kezembe vettem, mindig is távol állt azoktól a művektől, amelyek az irodalom megbecsültebb ágához tartoznak, és ebbe nyugodtan bele lehet foglalni a történelmi regényeket is.

Épp ezért nem kicsit ódzkodva vettem kezembe ezt a regényt, féltem attól, hogy unalmas lesz, attól, hogy csak egy újabb rókabőr egy elcsépelt témáról, hogy túl komor lesz, hogy nem fog tetszeni a vége, mert kőkemény dráma vagy tragédia lesz belőle (nem szeretem a drámákat, úgy vagyok velük, hogy épp elég szar az élet, minek még jobban a béka segge alá vinni az ember hangulatát) Így hát nagyon örültem, amikor azt tapasztaltam, hogy bár a történet komor, hideg, durva, tele van vérrel, barbársággal és mocsokkal, de mégis magába szippant, van benne humor, szex, kaland, romantika, és olyan történettel rendelkezik, amivel a legtöbb olvasóját a markában tartja.





Kicsit talán hihetetlennek tűnik a történet, én sem tudom, mennyi a fikció, mennyi a nagypapa története és mennyi az egyéb szakirodalom, az biztos, hogy ha Lev nem élte volna túl, akkor ez a könyv sosem íródott volna meg...
Logikus történetvezetés: 5 / 5

Semmi olyat nem találtam benne, ami kizökkentene vagy olyan érzést hagyna maga után, hogy itt valami ziccer van és a fogaskerekek nem kapcsolódnak.
Logikus történetvezetés: 5 / 5

Négyszáz oldal, jó térközökkel és betűtípussal, könnyű olvasni és egyáltalán nem tűnik soknak. Sőt, én még olvastam volna még egyszer ennyit. Vagy kétszer. Szóval keveselltem, túl rövid let...
Vastagság, terjedelem: 4 / 5

Kicsit rövidebb a történet, mint amire számítottam, de kerek és nincsenek benne elvarratlan szállak. A könyv fogása a rövid történet és igényes kidolgozás miatt kényelmes. Akár még a nők kis táskájába is kényelmesen elférhet.
Vastagság, terjedelem: 5 / 5

Jó a stílus, könnyű olvasni, gyorsan peregnek a lapok, végig tartotta ezt a szintet
Élvezhetőség: 5 / 5

Minden lapja élvezetes. A történet pörög és nem ül el. Jók a párbeszédek és a leírások is nagyon szemléletesek.
Élvezhetőség: 5 / 5

A történet részben valós, részben kitalált, bár nem tudom, mennyire (pedig érdekelne amúgy). A szentpétervári csata a világháború egyik döntő csatája volt, nagyon kevés túlélővel, német gyilkolt oroszt, orosz gyilkolt németet, de ha már parancsba ki volt adva, akkor az orosz is szemrebbenés nélkül puskát fogott saját honfitársára, visszavonulás nem volt, aki nem engedelmeskedett, az gyorsan meghalt. És akkor még nem volt szó a másik kegyetlen gyilkosról, az orosz télről.
Ebbe a kemény korszakba és lepusztult városba csöppenünk bele, megismerjük a 17 éves főszereplőt, Levet, aki nem mellesleg zsidó (csak hogy még nehezebb legyen a túlélés), aki próbálja túlélni a háborút, miközben olyan dolgok foglalkoztatják, mint minden 17 éves srácot. És pont ezek a gondolatok adják a könyv finom humorát, ami segítségével mi is könnyebben befogadjuk a pityeri háborút
Történet, karakterek, világ: 5 / 5

A történet az író nagyapjának egy hetét meséli el, Szentpétervár ostromakor, ahogy kegyetlen körülmények között egy lehetetlennek tűnő küldetés során összebarátkozik egy dezertőrrel, aki társa a küldetés során. A világ, a történet és a karakterek mind olyan, mint amilyennek tűnik, ha az ember belegondol, hogy milyen is lehet egy háború, vagyis a világ kegyetlen, a történet sötét és durva, a karakterek pedig valóságosak.
Történet, karakterek, világ: 5 / 5

Az előszónál megijedtem, bár tetszett, nem erre számítottam. Az első fejezet első soránál feladtam, nem akartam még elszakadni a nagypapától, megijedtem és nem akartam egy 17 éves fiúról olvasni a hideg pityeri télben. Aztán másnap este kézbe vettem a könyvet és addig nem álltam fel, amíg el nem olvastam az utolsó betűjét is.
Letehetetlenség: 5 / 5


Majdnem letehetetlen, nekem néha szükségem volt pihenni a részek között kicsit, de szinte letehetetlen.
Letehetetlenség: 4 / 5

Született több verzió is a borítókra, ahogy keresgéltem a neten, nekem tetszik ez a minimalista stílus, talán még az indonéz és bolgár borítót tudnám elképzelni a könyvhöz.
Keménykötésben jelent meg, helyesírásilag is rendben van, igényes könyv (ahogy a fumaxos könyvek általában)
Szerkesztés: 5 / 5

Keménykötéses, minimalista borítóval és igényes kidolgozással, egyedül a kötéssel van apróbb bajom, hogy az első és az utolsó lapoknál a könyv durván törik.
Szerkesztés: 5 / 5

Összesen: 29 / 30


Összesen: 29 / 30

Nem pont erre számítottam, amikor elkezdtem olvasni. Meglepett, de nagyon szerettem az összes fájdalommal, szenvedéssel együtt. Biztos vagyok benne, hogy még újra fogom olvasni valamikor - nem nagy kihívás, gyorsan lehet vele haladni.

Kiknek ajánlom? 16 év kor felett bárkinek (azért vannak picit korhatárosabb jelenetek, mondatok, de a fiatalkori szerelem már csak ilyen), ne ijesszen meg senkit a téma. Viszont ha valakinek ez a korszak a kedvence a történelemből, akkor lehet, hogy ő csalódni fog, mert nem tudom, mennyire számít hitelesnek, de egy próbát megér...
Számomra nagyon meggyőző volt a könyv, nagyon tetszett. Szép kerek történet. Bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel ez a korszak, aki szereti a történelmi regényeket, akit érdekel Leningrád ostroma, vagy aki egyszerűen csak egy jót akar olvasni.

Nagyon kíváncsi lennék még egy ilyen könyvre, a nagymama szemszögéből. Nagyon.


Ajánló

Ha hasonlót keresel, itt keresgélhetsz


  • Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan - Oroszország és a kegyetlen valóság mesékbe és fantasybe oltva (itt értékeltük)


Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"Sohasem éheztünk még annyit; sohasem fáztunk annyira." (első mondat)




"Nincs magányosabb hang a világon, mint a mások szeretkezése."



"Az egész város éhezett, senkinek se jutott elég ennivaló, a kenyeret mégis mindenki szidta: szidták a fűrészporízét, meg hogy mennyire megkeményedik a hidegben. Az embernek beletörött a foga. Még ma, amikor azoknak az arcát is elfelejtettem, akiket szerettem, még ma is emlékszem annak a kenyérnek az ízére."




"A srác úgynevezett könyvtári cukorkát árult: letépték a könyvek gerincét, lefejtették alóla a csirizt, felolvasztották, és szeletekké fagyasztották, utána meg papirosba csomagolták. Viaszíze volt, de a csirizben protein van, a protein pedig életben tart, úgyhogy a városból éppolyan sebesen tűntek el a könyvek, mint a galambok."



"– Szóval kiokosítottam ezekről a kéjvágyó festőkről, mire ő beindult, pár pohár vodka, és kész is. Jöttem, láttam, győztem. Szonya hozzám hajolt, a karomra tette a kezét, és színpadiasan odasúgta:
– Nem jött, hanem elment, méghozzá nagyon hamar, ennyi igaz belőle."


"Én pont ínségre születtem, akár a cickányok, amelyek vígan falták a döghúst, miközben a dinoszauruszok sorra kidőltek mellőlük."




"Ha katonáink „rugalmas elszakadást hajtottak végre” ekkor elvesztettük a csatát; ha alakulataink „készséggel áldozták fel magukat, hogy visszaverjék a betolakodókat”, akkor lemészárolták őket."



"Szóval, a katonáskodáshoz túl fiatal voltam, de ahhoz nem, hogy nappal harckocsiárkokat ássak, éjjel meg a háztetőt őrizzem. Legénységemet negyedik emeleti barátaim alkották – Vera Oszipovna, a tehetséges csellista, meg a vörös hajú Antokolszkij ikrek, akiknek egyetlen tehetsége abból állt, hogy összhangban tudtak fingani."




"Ha nem zenét vagy híreket adtak, a rádióállomás egy metronóm hangját utánozta, az a végtelenített ketyegés tudatta velünk, hogy a város még nem esett el, a fasiszták még nem jutottak be a kapukon. Ez a metronóm volt Pityer dobogó szíve, és a németeknek sohasem sikerült elnémítaniuk."




"Ez volt a döntésünk, hogy így beszélgetünk, könnyedén, lezseren: két fiatalember, aki kiveséz egy bokszmeccset. Máshogy nem is beszélgethettünk volna. Nem hagyhattuk, hogy túl sok igazság szivárogjon be a társalgásunkba, nem ismerhettük be szavakban, amit a szemünk látott. Ha csak egy centire kinyitod az ajtót, érezni fogod a kinti rothadás bűzét, hallani fogod az ordításokat. Így hát nem nyitod ki az ajtót."



Képek

David Benioff
angol borító
angol borító


indonéz borító
német borító


olasz borító
svéd borító


bolgár borító
orosz borító

finn borító





City of Thieves by mag090
mag090.deviantart.com/art/City-of-Thieves-187975257

City of Thieves Cover by Milkduster
milkduster.deviantart.com/art/City-of-Thieves-Cover-340897586

Eier, wir brauchen Eier by mlang
mlang.deviantart.com/art/Eier-wir-brauchen-Eier-144423937

The center of Stalingrad after liberation
wiki
Emlékmű
http://culture.ru/en/atlas/object/731



Megjegyzés küldése