Vélemény

Fülszöveg

Az ember sokféleképpen kényszerülhet szembenézni saját múltjával – ám az csak keveseknek adatik meg, hogy rokonságának több évszázados problémáival ténylegesen szemtől szembe tárgyaljon. Borinak nincs ínyére a család sötét titkokkal terhelt története, ám nem marad más választása, újra kockáztatnia kell az életét.
A harc ezúttal nem csak vele, hanem érte is folyik: Weinhauser nagyi hagyatékáért, egy legendás boszorkány örökségéért, ami a színfalak mögött a legkülönfélébb hatalmi érdekeket hozza mozgásba. Fehérholló vámpírjai és vérmedvéi, a Hajós dinasztia varázstudói mellett újabb játékosok tűnnek fel – és Bori kénytelen rádöbbenni, hogy a boszorkányok és vámpírok szövetsége között lavírozva külön művészet lesz még életben maradni is.
Ajtony, a városba érkező új vámpírúr végül a valaha létezett egyik legtehetségesebb vámpírmúzsa, Nofertiti mágikus mesterművéhez vezeti el Borit és társait. A baj csak az, hogy erről a helyről nem igazán szoktak visszatérni a kalandorok; vagy ha mégis, akkor igen súlyos árat kell fizetniük érte…
Magyar nyakba magyar szemfog!

Műfaj: szórakoztató irodalom, urban-fantasy

Kiadó: Delta Vision, 2014.

Oldalak száma: 408 oldal

Eredeti cím: Lángmarta örökség

Saját, dedikált példány

Borbíró Borbála-sorozat 4. kötete (a sorozat korábbi köteteinek értékelései itt, itt és itt)
Beleolvasni a kiadó honlapján (itt) tudsz

A borító alapján úgy tűnt, visszatérünk az Egyesült Államokból, majd valahogy továbbutazunk Egyiptomba. Nem vártam sokat a könyvtől, nagyjából tisztában voltam azzal három kötet után, hogy mire számíthatok, szerencsére most sem kellett csalódnom, még nem merült ki a sorozat, bőven rejt lehetőségeket és ezzel az írónő is nagyon jól tisztában van. Kiskoromban én is (mint szerintem a legtöbb gyerek) nagyon szerettem az ókori egyiptomi mitológiát, nagyon sokat olvasgattam róla gyerekeknek szóló könyveket, viszont elképzelésem sem volt arról, hogy a fenébe fog ez kapcsolódni Borihoz. Jelentem: sikerült megoldani :)		Gaura Ágnesről szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egyik legjobb fantasy írónő kis hazánkban. Stílusa könnyed és humoros, a sztori pörgős és kiszámíthatatlan. Így van ez a Lángmarta örökség c. könyvben is, ahol a könyv egyik legnagyobb hibájának azt lehet felvetni, hogy a következő részére még sokat kell várni. Nemrég megjelent ugyan az írónőnek egy novellás kötete, aminek a bemutatóján szerencsésen részt vettünk, és ahol meglepetésként fel lett olvasva az egyik novella, ami pont a Boriverzumban játszódik és Bőrkabátos Béláról szól, (mellesleg a felolvasás nagyszerűen sikerült, nagyon szórakoztató volt. Kifejezetten tetszett a főszereplő barátnője a túljátszott nyávogós, nyafogós, affektálós hangján - azóta is próbálok olyan stílusú ruhát szerezni M-nek, amit a hölgy viselt, mert nagyon dögös volt)), de ez sajnos nem elégíti ki a folytatás utáni vágyat, csak csöppet csillapítja az étvágyat.
Rengeteg háttérmunka áll a sorozat mögött, ezt már eddig is láthattuk, most sincs ez másként. Örülök, hogy még mindig nem lépett át a sorozat a dugós-vámpíros vonalba, Gaura még mindig fontosnak tartja a kulturálisabb vonalat, most éppen a hieroglifákhoz kapunk egy kis útmutatást. Fogalmam sincs, mi igaz belőle, de én mindent elhiszek boszorkányustól, vámpírostul, egyiptomiastul Logikus történetvezetés: 5 / 5		A szokásos szintet hozza, jól átgondoltan van megírva, nincs ok panaszra. Logikus történetvezetés: 5 / 5
Nincs vele semmi probléma, hozza a már megszokottat, nem féltégla, viszont bőven jár hozzá tartalom, kikerekedik a sztori Vastagság, terjedelem: 5 / 5		Ez is a szokásos, megfelelő vastagság, kényelmes fogás, a történet is kellően hosszú lenne, ha nem egy durva nagy cliffhanger lenne a végén, így viszont egy csöppet rövidnek éreztem. Persze ez csak amolyan érzéki csalódás, de mégis ezt érzi a könyv elolvasása után az ember. Vastagság, terjedelem: 4 / 5
A könyv nagy részét a párbeszédek teszik ki, én még mindig nagyon szeretem Bori és Attila szócsatáit, de örülök, hogy kicsit elkalandoztunk másfele is (Fehérholló előéletére gondolok most pl.), így tuti nem unjuk meg, nem sokallunk be, csak megfelelően kell elosztani a dolgokat, és ez sikerül is Élvezhetőség: 5 / 5		Pörgős, élvezetes, a szokásos Boris humorral, én nagyon élveztem. Élvezhetőség: 5 / 5
Ismét újabb részleteket tudhatunk meg Bori és családja múltjáról, aztán Fehérhollóról, nagy meglepetésemre visszatért egy régebbi szereplő, akit bár nem bírtam, de még okozhat meglepetéseket. Eljutunk Egyiptomba, kapunk egy kis horrort és a végére olyan cliffhangert, hogy csak na. A karaktereket ismerjük már, a színvonal maradt Történet, karakterek, világ: 5 / 5		Bori megint megismer egy újabb adagot a múltjából, közben boszorkányok, mágusok, vámpírok, múzsák és mindenféle más lények között lavírozva próbál életben maradni, vagy legalább minél később elhalálozni. Természetesen segítői is akadnak Attila, Fehérholló (mellesleg nemrég hazafelé tartva jöttem rá, hogy neki söröző-pizzázója is van) stb. Szóval mondhatni a felállás a szokásos, de ez mit sem ront az egészből. Mellesleg a végén akkora cliffhanger van, mint ide Hotyka. Történet, karakterek, világ: 5 / 5
A könyv első kétharmada engem sem kapott el annyira, sokat gondolkodtam, hogy miért, de nem tudom megmondani, nem tudok segíteni, hogy min lehetne javítani... Persze utána már a falat kapartam, de addig el is kellett jutni :) Letehetetlenség: 4 / 5		Pörgős, olvastatós, élvezetes de nekem nem volt letehetetlen. Letehetetlenség: 4 / 5
Ez a borító is nagyon jól sikerült, én nagyon sokáig tudom nézegetni, ötletes a múlt és a jövő összekapcsolása. A kiadás a megszokott, a sokak által annyira nem kedvel apróbb betűkkel, bár engem nem zavart... Szerkesztés: 5 / 5		A könyv maga, jól össze van rakva. Nekem ez az újfajta borító (tudom, már az előző köteten is ilyen is új volt, tehát annyira nem új) nem jön be sajnos. Másrészt tudom, hogy nem rossz, csak szerintem az első két részé túl jóra sikerült. Más problémám nincsen a kötettel. Szerkesztés: 4 / 5
Összesen: 29 / 30		Összesen: 27 / 30
A sorozat tartja a színvonalat, gyors, pörgős olvasmány jóféle párbeszédekkel és egy kis Egyiptommal. Továbbra is bátran ajánlom mindenkinek (16 év felett), mi már ajándékoztuk nem egy embernek, eddig csak pozitív volt a visszajelzés :) Viszont kicsit szomorú vagyok, mert nagyon érdekel, mi a fene történt ott a végén és még semmi hír a következő kötetről (azon kívül, hogy idén valamikor majd jön), én már nagyon szeretném olvasni!!		Bátran ajánlom mindenkinek, akik egy jó könyvet akarnak olvasni, persze előtte érdemes elolvasni az előzményeket is; ez egy jó kis könyv, érdemes elolvasni, kellemesen kikapcsol, és láthatóan kellő odafigyeléssel és gondos kezek között készült műről van szó.

Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!

"Fogadd be a táltost, kiver a házadból, állapítottam meg döbbenten, miközben Attila ráérősen matatott a hűtőmben." (első mondat)

"– (…) Merthogy a vámpírmúzsa nem vész el, csak átalakul. Ezt akár nevezhetnénk a vámpírmúzsa-megmaradási törvényének is."

"– Hogy a francba építettek piramisokat, ha háromig sem tudtak számolni? – fakadt ki Attila értetlenkedve. – Most mondtam, hogy tudtak.
– Ja. Úgy, hogy „egy, kettő, sok.”"

"Nem tehetsz róla, hogy a táltosok egy görény és egy kőbunkó mágikus aktusából jöttek létre."

"– Akkor jól figyelj, mert idézni fogok a Halottak Könyvéből. Ennél a pontnál Attila végképp feladta a komoly arckifejezésért folytatott küzdelmet, és úgy röhögött fel, mintha valaki csiklandozná.
– Mi van? – sóhajtottam.
– Csak elképzeltem, amint idézel. „Bagoly, csigabiga, tehéntrágya, korona, álló farkú Ozirisz.”"

Neked most tényleg az a legfontosabb, hogy kioktass az egyiptomi írásról? Nekem az egyik madár épp olyan, mint a másik. Erdőben is, rántva is, hát még papíron.

"– Mindig mondtam, hogy a magyar csapatnak egyszer igenis lehet esélye kijutni egy foci vébére – vigyorodott el Attila. – Igen, már ha volna olyan múzsa, amely nem röstellné csókkal illetni a csapattagokat – feleltem hihetetlen megkönnyebbüléssel. Attila túlélte. Mit túlélte! Remekül van, kívül-belül.
– Még a gondolat is visszataszító – nézett ránk Ligeia üveges tekintettel. Azt hiszem, egy pillanatra tényleg belegondolhatott.
– A magyar focin egy múzsacsók sem segítene – közölte Jakab. – És ne, ne nézz így rám, Attila! Hálás vagyok azért, amit tettetek, de ilyesmit nem tudok elintézni. Első osztályú varázsló vagyok, de azért mindenkinek megvannak a maga korlátai.
– Legközelebb akció előtt kérd! – súgtam Attilának. – Az utolsó kívánság jelleg mindig megdobja a lehetőségeket."

"(…) Megnyugtattál, mint karózandó vámpírt a defibrillátor látványa…"

"…neked tényleg mindegy, melyik testrészeddel gondolkodsz, a farkadban is kábé annyi virgonc agysejt van, mint a szürkeállományodban. Nekem viszont elég neuron működik az agyamban ahhoz, hogy még az általatok gerjesztett problémákat is elemezzék és menedzseljék, így nincs szükségem arra, hogy más testrészemmel is gondolkodjak – magyaráztam a férfiak és nők közötti egyik alapvető különbséget. – Ezt az elméletet bizonyára a fallosz-irigység szülte – jegyezte meg Attila lebiggyesztett ajakkal.
– Nem túl valószínű – feleltem, mivel fallosz-irigység nem létezik. Azt az elméletet a fallosz-büszkeség szülte."