Vélemény - Pro&Kontra - Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Fülszöveg



Kylar leszámolt orgyilkos életével. Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?


Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2011. (Hard Selection - Sötét Örvény)
Oldalak száma: 646 oldal
Eredeti cím: Shadow's Edge
Saját példány
Éjangyal-trilógia 2. kötete (az első részt itt értékeltük)

Vélemény


Nagyon elmaradtam ezzel a könyvvel, mentségemül csak a méretét tudom felhozni, nem éppen táskabarát (aztán mivel a vonatozást saját részről beszüntettük, igazából nem haladtam más könyvvel sem). Szóval nem akarom elvenni senki kedvét, nincs (olyan nagyon) nagy baj sem a könyvvel, sem a sorozattal, csak most valahogy időhiányosan alakul az életem...




Nekem az Éjangyal-trilógia nagyon-nagyon tetszett, bár azt belátom, hogy valószínűleg ez a rész sikeredett a legkevésbé jóra. Lehet ez a jópár helyen megtalálható magyartalan fordítás miatt, vagy esetleg amiatt, hogy egy ilyen volumenű műnél ez így szokott lenni, mármint hogy a második rész a leggyengébb a háromból.

Viszont ami miatt mégis érdemes olvasni, az az, hogy véres, brutális, mocskos, kegyetlen, izgalmas, fordulatos, és tulajdonképpen egyszerűen az egyik legjobb sorozat.




Legyen, megadom, nem rémlik semmi extra
Logikus történetvezetés: 5 / 5

Brent Weeks nagyon jól kitalált mindent, nincsenek benne olyan dolgok, amikre ne derülne fény előbb vagy utóbb, vagy éppen érthetetlenek lennének.
Logikus történetvezetés: 5 / 5

Pokolian vastag, a fél könyvet kihagyhatták volna belőle, volt bizony olyan, hogy átlapoztam egy-egy oldalt (megyek, kérek valahonnan kukoricát)
Vastagság: 2 / 5

Vastag de pörgős és izgalmas, ami azért egy eléggé jó párosítás. :)
Vastagság: 5 / 5

A könyv többnyire rendben van, amikor már kezdett kiszámíthatóvá válni, kaptunk egy szájtátós meglepetést
Élvezhetőség: 4 / 5

Tulajdonképpen végig élvezetes, fordulatos, néha olyan fordulatokkal, amitől az ember a seggét veri a földhöz.
Élvezhetőség: 5 / 5

A történet kerekedik, a világról megtudunk újabb infókat, ez eddig rendben is van. A karakterek sokszínűek, néhol irritálóak, de ez még mindig rendben van, nem kell a cukormáz, nem is ígérték sosem. Ami viszont nem tetszett, az az, hogy túl sok volt belőlük, és a lehető legrosszabb időpontokban lett bemutatva egy-egy újabb szereplő. Tudjátok, van az, amikor hasonló esetben a falat kaparod, de mégis vigyorogsz, mert valami mazochista módon nagyon is élvezed az író efféle kínzását. Na, ez nem ez. De az aktuálisan olvasott A marsi például tök jól működik (de erről majd ott), Weeks tanulhatna Weirtől...
Történet, karakterek, világ: 3 / 5

A történet folytatódik, és egyre jobban megismerjük a karaktereket, a múltjukat, a világot. Mind karakteresek és jól kidolgozottak. Nehéz lenne nem közhelyeket használva írni róla, egyszerűen ez egy mestermű.
Történet, karakterek, világ: 5 / 5

A fintorgás után egyébként működik a könyv. Nem az igazi, de közelíti a jóságot
Letehetetlenség: 4 / 5


Ez szerencsére a kevés letehetetlen könyv egyike, még akkor is, ha néha, a fordítás pár része kizökkentett, mert érthetetlen volt.
Letehetetlenség: 5 / 5

Vastag könyv olyan borzalmas fordítással, hogy én már sírtam miatta. Kedves fordító (és szerkesztő), ülj le, egyes. Ne erőltesd kérlek még ezt a munkát pár évig, mert nem megy, hiába éreztem a verítékes munkát a lapok közül, ez biza harmatgyenge. Borzalmas, magyartalan mondatok, sokszor rejtélyes alanyokkal... Csak tátogtam néha, kiről-miről is van szó, volt, hogy felolvastam egy-egy oldalt Embernek és ketten fejtegettük, mi is akart az lenni... Ki is dőlt hátra az erkélyen? Ja!-Denem-Mégis! Aztán eljött az a pillanat, amikor a legszívesebben a kukába dobtam volna a könyvet (csak féltem, nehogy az alattunk lakónál találjuk magunkat a nagy csattanás után...) (És erre az időhiány sem mentség...)
Szerkesztés: 1 / 5

Két komoly illetve egy kisebb baj van ezzel a könyvvel. Az első komoly baj az, hogy a fordító-szerkesztő páros nem végzett jó munkát, így sok helyen a szöveg nem értelmes, magyartalan. Ez szerintem elfogadhatatlan.
A második komoly probléma az, hogy a lapjai indokolatlanul vastagok, a borítója pedig tipikusan vékony és sérülékeny, igaz ez az előző részére is, valamint a következőre is az lesz. Oké, értem én, hogy kartonált borító, de azért ez már túlzás. Szóval a lényeg az, hogy a könyv így sérülékeny, valamint kényelmetlenül vastag.
Szerkesztés: 2 / 5

Összesen: 19 / 30


Összesen: 27 / 30

Ezennel képzeletben átnyújtom a Talán pecsétet. Egész jó könyv lehetne, viszont apróságokon elcsúszik az egész... Sok kicsi sokra megy ugyebár...
A történet jó, izgalmas is, a karakterek érdekesek és mindent tudni akarok róluk, szép a végén a cliffhanger, érdekel a folytatás, csak lenne picit igényesebb (pláne amilyen sokat várni kell egy-egy könyvre a Könyvmolyképzőnél)...
Azért olvassátok, hátha Ti könnyebben túlteszitek magatokat rajta...
Ez egy jó könyv, nekem nagyon tetszett, izgalmas és pörgős, ajánlom mindenkinek aki egy jó könyvet akar olvasni, és nem bánja, hogy néha kizökken a furcsa magyartalan értelmezhetetlen részek miatt, mert számukra ez egy letehetetlen, kedvenc könyv lehet.


Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!


"Ha volt valami, amit a mágusok annál is jobban gyűlöltek, ha nem értenek valamit, az volt, hogy ha nem értenek valamit, amit valaki már megértett, és célzást tett rá."



"Elene levegőért kapott és felült.
– Kylar Thaddeus Stern!
Kylar vihogott.
– Thaddeus? Ez jó. Ismertem egyszer egy Thaddeust.
– Én is. Egy részeges idiióta volt.
– Tényleg? – kérdezte Kylar a szemét forgatva. – Akit én ismertem, az híres volt a hatalmas…
– Kylar! – vágott közbe Elene Uly felé intve.
– A hatalmas mijéről? – kérdezte Uly.
– Most megcsináltad – mondta Elene. – A hatalmas mijéről, Kylar?
– Lábáról. És tudod, mit mondanak, nagy láb… – A fiú buján Elene-re kacsintott.
– Mi? – kérdezte Uly.
– Nagy cipő – felelte Kylar. Visszabújt a saját takarói alá, épp oly önelégülten, mint ahogy Elene tette pillanatokkal azelőtt.
– Nem értem – mondta Uly. – Ez mit jelent, Elene?
Kylar komiszul kuncogott.
– Majd elmondom, ha nagyobb leszel.
– Nem akkor akarom tudni, amikor nagyobb leszek. Most akarom tudni! – mondta Uly.
[…]
– Most bírkózni fogtok? – kérdezte Uly. Kimászott a takarók közöl és közéjük telepedett. – Mert a végén mindig csókolóztok. Gusztustalan. – A kislány fintorgott és nedves csókhangokat utánzott.
– A mi kis fogamzásgátlónk – szólt Kylar."




"Néha az élet a mi csatamezőnk. Azt kell tennünk, amit meg kell tennünk, nem azt, amit tenni akarunk."




"– Mea néni azt mondta, nem baj, ha sokat veszekedtek. Azt mondja, hogy ha félek, csak hallgatózzam, hogy hallom-e az ágy nyikorgását, miután veszekedtettek, és akkor tudom, hogy minden rendben van. Azt mondta, az azt jelenti, hogy kibékültetek. De sosem hallom a nyikorgást.
Kylarnak arcába szökött a vér.
– Én, hát, azt hiszem… Tudod, ez egy olyan dolog, amit Elennel kellene megbeszélned.
– Azt mondta, kérdezzem meg tőled, és ő is tisztára zavarba jött.
– Nem vagyok zavarba!- felelte Kylar. – Add ide a tavaszgyöngyöt.
– Mea néni szerint csúnya dolog hazudni. A palotában láttam, amikor a lovak párzottak, de Mea néni azt mondta, az nem olyan ijesztő.
[…]
– Uly, te nagyon kicsi vagy még, hogy ilyesmiről beszélgessek veled. Cickafarkgyökér."
 



"Egyedül ült. A lábai lüktettek, a hátsója pedig fájt. Ha sosem látott volna lovat többé életében, az is túl hamar lett volna."



"Az én szememben a világnak csak két rejtélye van. Az első a gonosz, a második a szeretet. Láttam a szeretetet kihasználni, saját maga kigyúnyolásává eltúlozni, meggyalázni, színlelni, elárulni. A szeretet törékeny, megrontható dolog. És mégis láttam furcsa erőt tanúsítani."




"Azt hiszem, hagyjuk, hogy a gonosz kihasználjon minket. Őt nem érdekli, hogy tudjuk, amit teszünk, gonosz-e vagy sem. Miután megtettük, amit akart, ha bűntudatunk van, azt arra használhatja, hogy elítéljük magunkat a saját szemünkben. Ha jól érezzük magunkat, akkor azonnal felhasználja a következő céljához."



"Nem kellene itt lennem. Mit művelek? A boldogság nem a gyilkosoknak való. Nem tudok megváltozni. Haszontalan vagyok. Semmi vagyok. Egy füvész füvek nélkül, egy apa, aki nem apa, egy férj, aki nem férj, egy gyilkos, aki nem öl.
A kard vagyok én. Ezért nem szabadulhatok meg tőle. Ez vagyok. Egy vagyont érő kard a hüvelyében, egy láda alján. Rosszabb, mint haszontalan. Pazarlás."





"Minden nő szajha. Akár a testüket adják el, akár a mosolyukat, a bájukat, az áldott állapotukat vagy az alázatukat egy férfinak. A világ teszi szajhává a nőt, de a nő szabja a feltételeket."





"Egy pocok ásott lyukat Durzo sírjának a lábánál. Durzo pipa lett volna, ha a teste körül matató pockokkal kellett volna töltenie az örökkévalóságot."



Képek


Brent Weeks

angol borító
francia borító

spanyol borító
francia borító


Megjegyzés küldése