Olvastad már?

Ha a tavalyi év nagy meglepetése Brandon Sanderson volt (számomra), akkor ugyanerre a címre idén Robin Hobb pályázhat.

Emberem már tavaly elolvasta a könyveket, de én nem tudtam magam rávenni egészen mostanáig. Nem olvastam még kalózos-hajós könyvet, sosem vonzott igazán, így most sem éreztem késztetést, hogy leemeljem a polcról. Sőt, még a borító sem tetszett, csak hogy teljesen beleessek a „Ne ítélj elsőre!”-hibába.

Kicsit talán lassan indult be a történet, hirtelen a szereplőkkel sem tudtam mit kezdeni, hisz sokan voltak, legnehezebben a kígyókkal boldogulok – ők még most is rejtélyesek számomra :)
De aztán megkaparintott magának eme fantasy-világ és nem is eresztett. Nagy kínban voltam, amikor megállt a vonat a Keleti-pályaudvaron és be kellett csukni a könyvet.

A szereplők jellemfejlődése folyamatos, és még a legutálatosabbakat is megszerettem a második kötet végére. Oké, lehet, túlzás a szeretet, inkább csak megértem őket.

Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!

Már egy ideje megvolt a könyv, mire vettem a bátorságot belekezdeni. Az az igazság, mindig félek kicsit, ha egy olyan írótól olvasok könyvet, akinek még egy könyve sem volt a kezeim között, és bár utána lehet nézni mások véleményének és értékelésének, ez azért mindig rizikós.

A könyv egy egyedi mágiával átitatott világban játszódik, ahol a történetet egy több szálon futó fordulatos cselekményvezetéssel és szerethető vagy éppen utálatos szereplőkön keresztül ismerhetjük meg.

Engem teljesen meggyőzött, amint megjelenik és adódik rá alkalmam, olvasni fogom a folytatását, és az írónő is e könyvével kapásból bekerült azok körébe nálam, akiktől szívesen olvasok.

Összesen: 26 / 30