Vélemény - Pro&Kontra - Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

Fülszöveg

Ki a fene maga?
Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.
Egy senki."

Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.
MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.
A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.
Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V'lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?
Mindig maradj a fényben! 


Kövesd Mac kalandjait immár a Cor Leonis Kiadóval!


Műfaj: szórakoztató irodalom, fantasy, urban fantasy
Kiadó: Cor Leonis, 2012.
Oldalak száma: 400 oldal
Eredeti cím: Dreamfever
Saját példány

A Tündérkrónikák sorozat 4. kötete
Első kötet: http://olvastadmar.blogspot.com/2013/01/velemeny-prokontra-karen-marie-moning-keseru-ebredes.html
Második kötet: http://olvastadmar.blogspot.com/2013/01/velemeny-prokontra-karen-marie-moning-alom-es-valosag.html
Harmadik kötet: http://olvastadmar.blogspot.com/2013/01/velemeny-prokontra-karen-marie-moning-hajnalra-varva.html
Ötödik kötet: http://olvastadmar.blogspot.com/2013/03/velemeny-prokontra-karen-marie-moning-uj-nap-virrad.html

Vélemény


Jól megjártam vele :D

Reggel belenéztem a könyvbe: Óóó, még 70 oldal? Akkor nem viszem a folytatást, majdnem kitart Pestre menet, meg vissza.

Olvasom, olvasom, 30 oldal után bazinagy függővég…. Lapozom tovább, és nem, tényleg vége van… Az utolsó sok-sok oldal receptgyüjtemény, fogalomtár, stb…
(Hasraütöttem a számokkal, de úgy kb. így jártam…)

Kérdezgettem embert, hát hogy akkor most mi van? Mi volt ott az utolsó oldalon? De nem akart árulkodni (azért egy kicsit sikerült megtudnom :) )

Tehát a könyv még mindig olvasós, hasonló az előző kötetekhez, bár talán a főszereplő nő már kicsit szerethetőbb.

Ha nincs elérhető közelségben a sorozat ötödik (azaz befejező) része, nehogy elkezdjétek, mert csak a falat kaparjátok kínotokban, ahogy én a vonaton :)


Hozza az első könyv színvonalát, és ebben a kategóriában ez bőven elég, szépen tovább gyűrűzik a történet és kíváncsivá tesz a következő részre is. A karakterek szintén kedvelhetőek, és jó olvasni.

Rendben van.
Logikus történetvezetés: 5 / 5

Mint az előzőeknél, itt sem lehet különösebben belekötni.
Logikus történetvezetés:  5 / 5

Szintén, ahogy eddig is.
Vastagság: 5 / 5

Ahogy eddig is, pont jó.
Vastagság: 5 / 5

Kezdem megszokni Macet. Vagy csak változik?
Élvezhetőség: 4 / 5

Mint az előző részek, a könyv nagyon élvezetes.
Élvezhetőség: 4 / 5

Ahogy eddig is.
Történet, karakterek, világ: 5 / 5

A történet szépen tovább gyűrűzik, tele vannak csavarokkal.
Történet, karakterek, világ: 5 / 5

Olvastatja magát. Pláne a vége :)
Letehetetlenség: 5 / 5


Közel letehetetlen.
Letehetetlenség: 4 / 5

Kiadóváltás történt, a borító még mindig nem tetszik, pedig egy külföldi borítót vettek meg. Nekem a másik típus jobban bejön, de ha már a sorozatot nem azzal kezdték el, akkor nyilván maradnia kellett ennek...
Piros pont jár a gerincért, folytatták az első-második kötet gerincének dizájnját.
Szerkesztés: 5 / 5

A borítóval itt nekem nincsen bajom, viszont a feleségemmel nem értek most egyet, szerintem jobban jártunk volna a sorozat egészét nézve, ha ennél a résznél a gerincét az előző rész gerincéhez igazítják, (ha az már valamilyen agyament okból kifolyólag más volt) nem pedig az első kettőhöz.
Szerkesztés:  4 / 5

Összesen: 29 / 30


Összesen: 27 / 30

Nem lehet okom panaszra, ez a pontszámon is látszikNekem tetszik ez a könnyed kis fantasy, a vége pedig kifejezetten ütős. Ajánlom.


Idézetek

Pár kedvet hozó, vagy éppen elrettentő idézet, véletlenszerűen. És Spoilermentesen!


Korábban azt hittem, mindent elvesztettem. 
Nem így volt.
Az emberre meredtem, aki holtan feküdt előttem az erdő talaján. Arra az emberre, akit segítettem megölni.
Most vesztettem el mindent.




Apa azt mondta egyszer – amikor megjegyeztem, milyen tökéletes a kapcsolatuk anyával –, hogy látnom kellett volna őket a házasságuk első öt évében. Rengeteget harcoltak, és úgy csapódtak egymáshoz, mint két óriási kő. Aztán végül az eróziónak köszönhetően tökéletesen összeillettek, egyetlen egységes falat alkottak. Anya erősségei pótolták az ő hiányosságait, és fordítva.

– Magának egyszerűen nem tetszik, hogy Nana tud valamit arról, mi maga! – vádaskodtam. 
– Vén szatyor, babonás falusi nőszemély – sorolta gúnyosan. – A burgonyavésztől nincs ki mind a négy kereke.
– Eltévesztette az évszázadot, Barrons.
Haragos pillantást vetett rám, és úgy tűnt, gyorsan utánaszámol.
– És akkor?




Mindegy, hány ember vesz körül minket, mindegy, mennyi barátunk és családtagunk szeret bennünket, és mindegy, hányan szeretnek viszont, a születésünk és a halálunk pillanatában egyedül vagyunk. Senki sem jön velünk, és senki sem megy velünk. Ez egyszemélyes utazás.


– Nézze, Barrons, maga több ismeretet tömött a fejembe az életről, mint eddig bárki más, apát kivéve. Ha kettejük segítségével nem élem túl, hát lőjenek le. Senkinek sem akarok problémát okozni.
– Most köszönetet mondott, Ms. Lane?
Elgondolkodtam, majd vállat vontam.
– Igen.
Különös hangot hallatott mögöttem.
– Oké, nem megy sehová.
– Mert megköszöntem? Miféle logika ez?
– Aki másnak köszönetet mond, az soha nem marad életben.



Képek

Karen Marie Moning photo


Megjegyzés küldése